Ugyan a 2006-2007-es idény még alig zárult le, a nyár első nagy transzfere máris megtörtént: a Bayern München 25 millió euróért megvette az Olympique Marseille középpályását, Franck Ribéryt, akit pedig az Arsenal FC és a Real Madrid is csábított. A francia játékos a tavalyi vébén robbant be a nemzetközi futballéletbe, és ma már a gall nemzeti tizenegy alapemberének számít. Sztárportré.

A Franciaország északi részén található Boulogne-sur-Mer városa beírta magát az ország történetébe, hiszen a históriáskönyvek szerint 1803-ban Napóleon itt gyűjtötte össze közel kétszázezres seregét, hogy megpróbálja meghódítani Nagy-Britanniát. A város határában található erdőben végül meggondolta magát, és mégis inkább Európa kontinentális része ellen indult: az eseménynek ma egy oszlop állít emléket. De Boulogne-sur-Mer a francia futball históriájában is fontos szerepet játszik, hiszen ebben a városban látta meg a napvilágot a kilencvenes évek aranylabdás csatára, Jean-Pierre Papin - és Franck Ribéry is.

Ribéry 1983. április 7-én született egy munkáscsalád gyermekeként, édesapja az építőiparban dolgozott. A későbbi világklasszis futballista gyermekkora meglehetősen viharosan telt el, igaz, az első emlékezetes eseményről még nem tehetett: mindössze kétesztendős volt, amikor szüleivel együtt autóbalesetet szenvedett. A baleset nem volt különösebben súlyos, a kis Franckra nézve azonban mégis majdnem tragikus következményei volt: a hátsó ülésen foglalt helyet, és mivel ott nem volt biztonsági öv, a hirtelen fékezés miatt kirepült a helyéről, fejjel egyenesen a szélvédőnek. Az üvegdarabok szanaszét szabdalták az arcát, amelyet több száz öltéssel kellett összevarrni - igaz, ennél sokkal rosszabbul is járhatott volna.

Nála mindig jó helyen van a labda

A baleset nyomai mind a mai napig láthatóak Ribéry arcán, és elmondása szerint gyermekkorában sokat csúfolták sebei miatt - lehet, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy legszívesebben az iskola mellé járt, inkább az utcán töltötte az idejét, ahol a hozzá hasonló utcagyerekkel együtt a labdát kergethette. Édesapja viszont meggyőzte arról, hogy inkább a helyi klub ificsapatában futballozzon, így a kis Franck hamarosan az US Boulogne korosztályos gárdájában találta magát, ahol tehetsége hamar nyilvánvalóvá vált.

Mindössze 13 esztendős volt, amikor a közeli Lille OSC egyik tehetségkutatója, bizonyos Jean-Luc Vandamme felfigyelt rá, és elcsábította őt a profi klubhoz. Úgy tűnt tehát, hogy Ribérynek végre sikerül kiszakadnia a rossz környezetből, azonban hiába voltak elégedettek azzal, amit a futballpályán nyújtott, nem tudta megtagadni önmagát. Az iskolai eredmények továbbra sem javultak, ráadásul meglehetősen balhés srácnak számított, alig volt olyan hét, amikor ne keveredett volna valamilyen összetűzésbe: legtöbbször az iskolában, de volt, hogy a pályán is.

Misztikus hangulatú mozgóképek Ribéryről:

Márpedig a francia futballakadémiákon nem csak az számít, hogy a pályán mire képes valaki, hanem az is, hogy azon kívül miként viselkedik, így aztán három év elteltével eltanácsolták őt a Lille-től. Ribéry így visszatért a Boulogne-i ificsapatba, amely viszont már túl erős volt a számára. Alig múlt el 18 esztendős, amikor az US Boulogne együttesénél bemutatkozhatott a felnőttek között, sőt rögtön alapemberré is vált a csapatban: a 2001-2002-es pontvadászatban 24 alkalommal lépett pályára és öt gólt ért el. Ez azonban csak a francia harmadosztály volt, ráadásul klubja ott sem számított különösebben sikeresnek: húsz csapatból csak a 17. helyet szerezte meg, és ezzel kiesett a Nationalból.

Ribérynek viszont nem kellett még egy osztállyal lejjebb játszania, mivel leigazolta a szintén harmadosztályú Olympique Ales, amely ebben a szezonban nyolcadik lett. Joggal gondolhatta tehát, hogy ez a transzfer előrelépést jelent a számára, azonban csalódnia kellett: egyrészt a klub végig a kiesés ellen küzdött, másrészt pedig Ribéry meglepően kevés játéklehetőséget kapott, csak 18 bajnokin vetették be. Az Ales ugyan a pályán kiharcolta a bennmaradást, de anyagi problémái miatt a hatodik osztályba sorolták, így a még mindig csak húszesztendős középpályás megint kénytelen volt klubot váltani.

Továbbra is maradt a harmadosztályban, de ezúttal a Stade Brestois focistája lett, és Brestben végre megmutathatta, hogy mire is képes. Vezéregyénisége volt a gárdának, amely végül a második helyet harcolta ki a pontvadászatban, és így feljutott a második vonalba, és bár "csak" három gólt ért el, ő adta a legtöbb gólpasszt a divízióban. Ráadásul az országos közönség is megismerhette a nevét, mivel csapatával egészen a nyolcaddöntőig jutott a francia kupában, és bár ott a Brest sima vereséget szenvedett az FC Nantes ellen, a találkozót a televízió is közvetítette, és Ribéry a találkozón bemutatott néhány "becsületsértő" cselt.

Több tucat szemtelen csel Ribérytől:

Az élvonalban szereplő FC Metz mestere, Jean Fernandez persze nem itt figyelt fel rá, hiszen a szakvezető, aki arról is híres Franciaországban, hogy anno ő tette be először a felnőtt csapatba az AS Cannes-nál a fiatal Zinédine Zidane-t, többször is személyesen ment el Brestbe, hogy megnézze Ribéryt - pedig ennek érdekében keresztül kellett autóznia az országot, lévén Brest Franciaország legnyugatibb részében található, Metz pedig a legkeletibben. A metziek végül le is igazolták a középpályást, és a klub szurkolói kissé aggódva várták a szezon kezdetét, hiszen a csapat az előző pontvadászatban épphogy elkerülte a kiesést, az új szerzemények többsége pedig (akárcsak Ribéry) a harmadosztályból érkezett.

A klub azonban a 2004-2005-ös idény elején alaposan meglepte még a saját drukkereit is, hiszen fantasztikusan kezdte a bajnokságot, és ez nagyrészt Ribérynek volt köszönhető. A jobbszélső rögtön az első fordulóban, az FC Nantes ellen lenyűgözte a nézőket pazar cseleivel, és ő adta az együttes találatát megelőző gólpasszt. Két héttel később első élvonalbeli gólja is megszületett, augusztusban őt választották meg a hónap legjobb játékosának a Ligue 1-ben, szeptemberben pedig Szlovákia ellen bemutatkozhatott a francia utánpótlás-válogatottban (természetesen góllal). A gárdát sújtó sérüléshullám miatt az ősszel a jobb oldalról többször is a balszélre vezényelték át, sőt esetenként csatárként küldték pályára, és teljesítménye így kissé visszaesett, de ezzel együtt is az idény nagy felfedezettjei között tartották számon - fél szezon alatt nyolc gólpasszt is adott!

Ez alapján nem kis meglepetést okozott, hogy alig féléves élvonalbeli szereplés után bejelentkezett érte a török Galatasaray, és az isztambuliak ötmillió eurós ajánlatát a Metz nem utasíthatta vissza. Ribéry számára is vonzó volt a transzfer, hiszen egyrészt egy világhírű klubba igazolhatott, amely minden évben ott van a nemzetközi porondon, ráadásul a focista 2002-ben áttért az iszlám vallásra, így a kulturális különbségek sem tűntek olyan nagynak. Az iszlám mellett egyébként felesége miatt is a váltás miatt döntött, hiszen neje, Wahiba Belhami algériai származású - őt még 17 esztendősen ismerte meg Boulogne-ban.

A párt rendkívül lelkes török drukkerek fogadták az isztambuli repülőtéren, és bár Ribéry az első edzések egyikén megsérült, és emiatt három hetet ki kellett hagynia, a folytatásban rendre ott volt a Galata kezdőcsapatában, és játékának köszönhetően igazi közönségkedvenccé vált. A pazarul cselező, szélvészgyors szélső (akit a török szurkolók "Ferrariberinek" becéztek az olasz autóhoz hasonló sebessége miatt) különösen azzal lopta be magát a klub drukkerei szívébe, hogy az ősi rivális Fenerbache elleni kupadöntőn gólt szerzett, a csapat pedig 5-1-re legázolta ellenfelét. Mind a mai napig ez a török kupagyőzelem az egyetlen klubsiker, amivel Ribéry rendelkezik!

Ribéry törökországi kalandjai és góljai:

A törökországi kirándulás azonban csak fél évig tartott: a focista 2005 nyarán felbontotta 2008-ig szóló kontraktusát arra hivatkozva, hogy a Galatasaray nem tartotta be a szerződésben foglaltakat a fizetését illetően. A FIFA igazat adott a játékosnak, aki így ingyen igazolhatóvá vált, és azonnal talált magának új csapatot: az Olympique Marseille-ben kötött ki, ahol egykori mentora, Jean Fernandez lett a vezetőedző.

Az ügy persze nem simult el ilyen könnyen: Ribéry például 2005 júniusában azzal vádolta a törököket, hogy egykori ügynökével, John Bicóval együtt megjelentek franciaországi házánál, és baseball-ütőkkel fenyegették őt. A Galata végül a svájci sportbíróság elé vitte a dolgot, és nemcsak hogy szerződésszegéssel vádolta Ribéryt, hanem tízmillió eurós kártérítést követelt a Marseille-től, de a helvét testület a focistának adott igazat - a végső döntés alig másfél hónapja született meg.

A párt rendkívül lelkes török drukkerek fogadták az isztambuli repülőtéren, és bár Ribéry az első edzések egyikén megsérült, és emiatt három hetet ki kellett hagynia, a folytatásban rendre ott volt a Galata kezdőcsapatában, és játékának köszönhetően igazi közönségkedvenccé vált. A pazarul cselező, szélvészgyors szélső (akit a török szurkolók "Ferrariberinek" becéztek az olasz autóhoz hasonló sebessége miatt) különösen azzal lopta be magát a klub drukkerei szívébe, hogy az ősi rivális Fenerbache elleni kupadöntőn gólt szerzett, a csapat pedig 5-1-re legázolta ellenfelét. Mind a mai napig ez a török kupagyőzelem az egyetlen klubsiker, amivel Ribéry rendelkezik!

Ribéry törökországi kalandjai és góljai:

A törökországi kirándulás azonban csak fél évig tartott: a focista 2005 nyarán felbontotta 2008-ig szóló kontraktusát arra hivatkozva, hogy a Galatasaray nem tartotta be a szerződésben foglaltakat a fizetését illetően. A FIFA igazat adott a játékosnak, aki így ingyen igazolhatóvá vált, és azonnal talált magának új csapatot: az Olympique Marseille-ben kötött ki, ahol egykori mentora, Jean Fernandez lett a vezetőedző.

Az ügy persze nem simult el ilyen könnyen: Ribéry például 2005 júniusában azzal vádolta a törököket, hogy egykori ügynökével, John Bicóval együtt megjelentek franciaországi házánál, és baseball-ütőkkel fenyegették őt. A Galata végül a svájci sportbíróság elé vitte a dolgot, és nemcsak hogy szerződésszegéssel vádolta Ribéryt, hanem tízmillió eurós kártérítést követelt a Marseille-től, de a helvét testület a focistának adott igazat - a végső döntés alig másfél hónapja született meg.

Ráadásul az utánpótlás-válogatottban is remekelt, a francia U21-es csapat az ő góljával verte ki az angolokat, és jutott be az Európa-bajnokság nyolcas döntőjébe. Nem csoda, hogy a francia közvélemény folyamatosan követelte őt a nagyválogatottba, azonban a Les Bleus mestere, Raymond Domenech nem hívta meg Ribéryt a nemzeti tizenegybe.

A játékos mindenesetre tavasszal is remekelt, áprilisban megint ő lett a hónap legjobbja, és a szezon végeztével a France Football osztályzatai alapján a játékosranglista első helyén végzett. Mégis úgy tűnt, hogy a világbajnokság helyett az U21-es Eb-re utazhat majd 2006 nyarán, amikor Domenech közvetlenül a vébé előtt, az utolsó előkészületi meccsekre meghívta őt a keretbe, majd a vébére is benevezte.

Sőt Ribéry rögtön a kezdő tizenegybe került a svájciak ellen, de sem neki, sem a csapatnak nem ment a játék. Togo ellen viszont már gólpasszt adott Patrick Vieirának, majd a spanyolok elleni nyolcaddöntőben egy remek egyéni alakítás után megszerezte első gólját a nemzeti csapatban!

Ribéry spanyolok elleni gólja a focivébén:

Innentől kezdve mindegyik találkozón ott volt a kezdők között, és bár kivétel nélkül az összes mérkőzésen lecserélték, így is remek teljesítményt nyújtott, és nem túlzás kijelenteni, hogy a vébé egyik legnagyobb felfedezettje volt. Ennek viszont Marseille-ben nem nagyon örültek, hiszen immár a nagy klubok is felfigyeltek rá, és 2006 nyarán szinte mindenki biztosra vette, hogy Ribéry távozik az OM-től - különösen azután, hogy a focista ezt élő televíziós adásban is bejelentette augusztusban.

A Marseille elnöke, Pape Diouf persze hallani sem akart Ribéry eladásáról, hiszen tisztában volt vele, hogy a drukkerek nem vennék jó néven, ha Didier Drogbához hasonlóan egy újabb közönségkedvencük távozna mindössze egy évnyi marseille-i szereplés után. Utólag már nyugodtan kijelenthető, hogy elsősorban Ribéry ügynöke, Bruno Heiderscheid kavarta meg a helyzetet, a menedzser alighanem busás bevételre számított egy esetleges transzferből, így aztán hol az Arsenal FC mesterével, Arsene Wengerrel tárgyalt, hogy pedig az Olympique Lyon elnökét, Jean-Michael Aulast kereste meg az OM engedélye nélkül. Az sem lehet véletlen, hogy Ribéry nem sokkal később szakított Heiderscheiddel, arra hivatkozva, hogy már nem bízik meg benne - a középpályás ügynökét immár Jean-Pierre Bernes-nek hívják (ő képviseli még például Benoit Pedrettit vagy Pegguy Luyindulát is).

Ribéry mindenesetre maradt Marseille-ben, és bár a 2006-2007-es idényben valamivel gyengébb teljesítményt nyújtott (sérülés miatt ráadásul több hetet ki kellett hagynia), a klub jobb eredményt ért el, mint egy évvel korábban, hiszen végül ezüstérmes lett a Ligue 1-ben. A focista ráadásul most már kihagyhatatlan a francia nemzeti tizenegyből, és az ukránok elleni Eb-selejtezőn második gólját is megszerezte a címeres mezben.

Ribéry szép találata az ukránok ellen:

Ekkor még nem lehetett biztosra tudni, hogy a következő szezonban hol folytatja pályafutását, hiszen Európa szinte mindegyik élcsapatával kapcsolatba hozták, amelyek közül a Real Madrid, az Arsenal FC és a Bayern München érdeklődése is komoly volt. Végül a bajorok lettek a befutók: a müncheniek már a tavalyi vébé előtt felfigyeltek rá, és most a gyengébb bajnoki szereplés után a pénzt sem sajnálták érte.

Tonival és Ribéryvel jogosan pályázik BL-re a Bayern

A Bayern 25 millió eurót fizetett ki a Marseille-nek, amivel beállította a német átigazolási rekordot (Ribéry ugyanannyiba került, mint Marcio Amoroso 2001-ben a Borussia Dortmundnak), és Münchenben abban bíznak, hogy vezérletével a gárda visszaszerezheti a Bundesliga trónját, azt követően pedig a Bajnokok Ligájában is eredményes lehet. Az átigazolásnak köszönhetően Ribérynek tehát még legalább egy évet kell várnia ahhoz, hogy bemutatkozhasson a BL-ben - viszont immár a második boulogne-i focista lesz, aki megfordult a Bayernben. Az elsőt Jean-Pierre Papinnek hívták...

Franck Ribéry
Születési idő: 1983. április 1.
Születési hely: Boulogne-sur-Mer, Franciaország
Magasság, testsúly: 173 centiméter, 62 kilogramm
Első mérkőzése a francia élvonalban: 2004. augusztus 7., FC Metz-FC Nantes 1-0
Első gólja a francia élvonalban: 2004. augusztus 22., FC Metz-Olympique Lyon 1-1
Első mérkőzése a francia válogatottban: 2006. május. 27., Franciaország-Mexikó 1-0
Első gólja a francia válogatottban: 2006. június 27., Franciaország-Spanyolország 3-1
Válogatottság: 18 mérkőzés, 2 gól
Eddigi sikerei: török kupagyőztes (2005), világbajnoki ezüstérmes (2006).

2001-2002	US Boulogne	24	5
2002-2003	Olympique Ales	18	1
2003-2004	Stade Brest	35	3
2004-2005	FC Metz	20	2
	Galatasaray	14	0
2005-2006	Olympique Marseille	35	6
2006-2007	Olympique Marseille